„Több mint negyvenöt fok, a levegő tele van finom szemű homokkal. Tizenkét órája megyek a sivatagban dombra fel és dombra le, hogy elérjem a várost, amit mindig megpillantok a dombtetőről. Egyre kevésbé hiszem, hogy eljutok odáig. Hiába gyalogolok lassan már fél napja, nem jutok közelebb. Persze lehet, hogy sokkal régebb óta gyalogolok. Az időt még Alexandriában veszítettem el. Nem tudom biztosan, hol. Talán a Tugaréja kávéházban a kornison, reggeli után, amikor a lapokat olvastam és még csípte a nyelvemet a kardamom. Nem néztem hátra, hogy mit hagyok az asztalon, amikor felálltam. Aztán lehet, hogy az ipari kikötőben történt a dokkoknál, amikor halat vettem. A gázolajszagú halásznál hagyhattam, miközben tegnapi lapokba csomagolta a tintahalat. Elhagyhattam az Omilos görög klub homokos tengerpartján is, az örökbérletemmel együtt, miközben könnyű söröket ittam a kék-fehér csíkos napernyők alatt. Az sem kizárható, hogy ő vitte el a gyerekkel együtt. Bekerült a bőröndbe a csomagolás során, két pelenka és a dobozos bébiételek közé. A lényeg, hogy elveszítettem az időt és hiába kerestem, a becsületes megtaláló nem jelentkezett. Azóta mindig csak most van. (...) - Mióta is vagy a khilafában? - Már két éve. Bár imádkoztam érte, hogy szólítson magához, eddig megtartott az Isten. Te mióta vagy velünk, testvér? - Allah kegyelméből négy hónapja. Én is mártír szeretnék lenni, ha Allah engedi. - Mashallah. Hogy tetszik az élet a kalifátusban? - Csodálatos. Végre igazi testvérek között lehetek.” 

Jászberényi Sándor író, haditudósító. Dolgozott Irakban, Csádban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben, évekig élt Egyiptomban. Interjút készített többek között a palesztin Iszlám Dzsihád és a Muzulmán Testvériség tagjaival. 2016-ban megjelent novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája elnyerte a Libri Irodalmi Díjat.

Polgár Csaba 1982. március 18-án született. Gyerekkorát Nádudvaron töltötte. 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Ascher Tamás és Novák Eszter zenés színész osztályában. 2007-től az Örkény István Színház tagja. Színészi munkája mellett a színház állandó rendezője és az Örkény Stúdió művészeti vezetője. Rendezőként más budapesti és európai színházakban is rendszeresen dolgozik.

Az Örkény Színház nyitott, folyamatos megújulást kereső színházi alkotóműhely. A szabad és kreatív szellem otthona a sokszínűségére büszke magyar főváros szívében. Közintézmény, amely művészszínházi hagyományait határozott társadalmi szerepvállalással ötvözi. Célja, hogy korban és státuszban is sokféle nézőréteget szólítson meg.

Aki beül A lélek legszebb éjszakájára, az készüljön fel arra, hogy hiába üvölt időnként a szavanna pop, vagy adnak elő a szereplők teljesen képtelen, meseszerű történetet egy szellemlovasról, ez az előadás mégiscsak a háborúról és az emberi természet kegyetlenségéről szól. Arról, hogy hogyan vesznek ki a hagyományos értékek a világból, hogyan feszegetjük egyre jobban a „normalitás” határait, sőt, hogyan válunk az őrült tempóban minket érő környezeti behatások miatt mi magunk is egyre érzéketlenebbé. Az efelé tartó úton nem árt néha egy-egy figyelmeztető közbeavatkozás, Polgár Csaba rendezésének pedig pontosan ez a legnagyobb erénye, hogy rávesz minket a megállásra, és a gondolkodásra. És ez ma, a most Magyarországában nagyon bátor vállalás! – Malik Andrea, Deszkavízió

Az Örkény előadása jól megragadja a kétféle pokol egymásra vetülését és a regény beszédmódjának megkonstruáltságát. Polgár Csaba rendezésében az elbeszélő, Maros Dániel alakja több darabra esik szét, szólama kettéválik a színpadon: Nagy Zsolt és Ficza István is őt játssza. Ők jelenítik meg a novellák többi szereplőjét is, de úgy, hogy az elbeszélő szemszöge végig kirajzolódik. Olykor „szinkronizálnak”, máskor egymás szavába vágva mondják ugyanannak a szereplőnek a mondatait. Az egyik legmegrázóbb jelenetben pedig mást játszanak nyaktól lefelé, mint felfelé: Nagy a testével a kurd ezredes által foglyul ejtett, az Iszlám Államnak dolgozó kamasz fiút játssza – egy kamera idegesen reszkető lábát és vizelettől átnedvesedő ágyékát mutatja felnagyítva – de szavaival az elbeszélő és a jelenetben részt vevő Marost jeleníti meg. A félelemtől nyüszítő, fiatal terroristát pedig ugyanúgy Ficza szólaltatja meg, mint a vele kegyetlenkedő katonát. Nem tudja a test, hogy mit mond a száj. – Rádai Andrea, Magyar Narancs

Az epizódok a két színész furán koreografált, rendkívül természetesnek ható összjátékában követik egymást. Durván ketté tépnek egyetlen mondatot, kibeszélnek egymás háta mögül, szerepet cserélnek jelenet közben – valósággal egymásra kopírozódnak, pedig hát kicsit sem hasonlítanak ugyebár. Folytatják egymás megkezdett mozdulatait, rácsapnak egy mondat közepi vesszőre, de még a hátuk mögötti ledfalon felvillanó képsorokkal is kapcsolatot tartanak. Kell némi idő, míg azt is észreveszi az ember, hogy mégiscsak kettő a kettő, hogy Nagy Zsolt ereje nyers, Ficza Istváné csiszolt; hogy Nagy Zsolt néma jelenléte üvölteni tud, Ficza István nyugodt elbeszélő tónusába megannyi pengeszélű csönd szorul, hogy hol komplementer, hol ellentétes a két játék. Polgár Csaba és a két színész megtalálta azt a Jászberényi stílusához és világához illő színpadi nyelvet, ami közvetít, odatesz, és ránk bízza a véleményformálást. Ettől (is) finom az egész. – Csáki Judit, Revizoronline

Játsszák:
Ficza István, Nagy Zsolt

Szövegkönyv: Szabó-Székely Ármin
Díszlet, jelmez: Izsák Lili
Zene: Matkó Tamás
Média design: Juhász András, Maruscsák Dávid
Asszisztens, ügyelő: Mészáros Csilla
Súgó: Sütő Anikó

Az előadásban a szerző fotói és videófelvételei is szerepelnek.

Az előadás támogatója Budapest Főváros Önkormányzata.
Külön köszönet: Takács Nóra Diána, Kókai Tünde, Zsigmond Emőke, Dyssou Bona, Vilmos Noémi

18+

Fotók: Horváth Judit

Időtartam: 01:30

Gallery