MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK A SZÍNHÁZRA, ÉS MIT KERESÜNK BENNE?

Az én színházam Boris Liješević szerzői projektje, amelyben az alkotó felülvizsgálja saját színházi pozícióját. Az előadásban Liješević egymaga tölti be a színpadot és eggyé válik vele. Minden egyetlen kérdéssel kezdődik: Ki vagyok én? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy önmagad légy, és hitelesen fejezd ki magad? A főhős maga a szerző, aki a színpad és a tartalom egyben, és aki erről a „színpadról” szemléli önmagát. Saját élményeiből és emlékeiből kiindulva Liješević fragmentált, autofikciós narratívát sző.

Az előadás a színház meghatározásának kérdését boncolgatja – mint művészi gyakorlatét és mint személyes tapasztalatét, mint valami olyasmit, ami szorosan az alkotóhoz kötődik. Az előadás során azonban az én színházam fokozatosan mi színházunkká válik, hiszen ebben a mélyen intim történetben a személyes egyetemes jelentést nyer.

Játsszák:
Nebojša Ilić, Ana Mandić, Vojin Ćetković, Branka Šelić, Bojan Žirović, Boris Liješević

Írta és rendezte: Boris Liješević
Dramaturg: Dimitrije Kokanov
Díszletterv: Saša Ivanović
Jelmezterv: Marina Sremac
Zeneszerzők: LP Duo (Sonja Lončar és Andrija Pavlović)
Színpadi mozgás: Döbrei Dénes
Szervező: Boško Radonjić
Első asszisztens: Isidora Kulenović
Másodasszisztens: Jovan Ilić
Köszönet Maja Studennek a segítségért 
Ügyelő: Jovana Popović
Súgó: Anka Milić
Fényterv és fénytechnika: Igor Milenković
Hangterv és hangtechnika: Dragan Stevanović – Bagzi
Smink: Dubravka Bušatlija

Fotók: Boško Đorđević

Időtartam: 01:45

Gallery